Szent Luca szigete

Saint Lucia, ez a paradicsomi kis sziget a Kis-Antillák szigetcsoporthoz tartozó szigetállam. A Saint Vincent és a Grenadine-szigetektől észak-északkeletre, Barbadostól északnyugatra, Martinique-tól délre helyezkedik el.

Területe 620 km², lakosainak száma mintegy 160 000. A sziget két Nobel-díjast (Arthur Lewis és Derek Walcott) adott a világnak, ezzel a lakosságszámhoz viszonyítva a Feröer-szigetek után a második helyen áll. Szirakúzai Szent Lucáról nevezték el első európai gyarmatosítói, a franciák, akik 1660-ban kötöttek szerződést a helybeli karibi törzzsel. 1663 és 1667 között britek uralták a szigetet. A következő években, amikor háború dúlt az angolok és franciák között, a sziget 14-szer cserélt gazdát. 1814-ben végül a britek szerezték meg a sziget irányítását. Mivel olyan gyakran cserélt gazdát, a szigetet a „Nyugat-Indiák Helénájaként” is ismerik.

1924-től képviseleti kormányzattal rendelkezik (mindenkire kiterjedő szavazati jog csak 1953-tól létezik). 1958 és 1962 között a sziget a Nyugat-Indiai Szövetség tagja volt. 1979. február 22-én Saint Lucia kikiáltotta függetlenségét a Nemzetközösségen belül. A sziget egyben Frankofónia tagja is. A sziget vulkanikus eredetű. Trópusi éghajlatú földjén cukornádat, banánt, kókuszdiót, kakaót és citrusféléket termesztenek. Iparát a mezőgazdasági termékek feldolgozása (cukor- és rumgyártás) jellemzi. Dinamikusan fejlődő ágazat az idegenforgalom.