Bevezető
Laoszban, ebben a távoli, csendes országban ráérős egyhangúságban telik az idő: reggelente megcsodálhatjuk a felkelő napot a hatalmas Mekong folyó felett, elbóklászhatunk a nehéz illatoktól terhes piacokon, vagy kényelmesen hátradőlhetünk egy sörrel a kezünkben. Ezek miatt a ritkán átélhető pillanatok miatt érdemes Laoszba látogatnunk.
Éghajlat
Az ország a trópusi monszun éghajlati övbe tartozik. Három évszak alakult ki:
- esős évszak májustól októberig
- hideg, száraz évszak novembertől februárig
- meleg, száraz márciusban és áprilisban
- A monszun általában ugyanakkor, májusban érkezik, de vannak időbeli szélsőségek. Területileg sem egyenletes eloszlású a csapadék mennyisége. Az eddigi legmagasabb éves csapadékérték 3700 mm volt a Boloven-fennsíkon, Tjampatszak tartományban. Vientián 1700, Savannakhet 1440, Luangprabang pedig 1360 mm csapadékot kap egy évben átlagosan.
A hőmérséklet is hasonlóan szeszélyes lehet. A meleg, száraz évszak idején 40 °C is lehet a Mekong-völgyben, de januárban 5 °C-ra is lehűlhet a levegő a hegyekben.
Közlekedés
Laosz közlekedése, akárcsak az ország teljes infrastruktúrája nem túl fejlett, csak a nagyobb központokban, illetve azok felé épültek ki az útvonalak.
Közúti
Az országnak körülbelül 9000 km-nyi burkolt úthálózata van, ezek a főbb városokat kötik össze. Laoszt Thaifölddel kéthíd köti össze, a Thai-Lao Barátság Hídja, amit 1994-ben építettek Nong Khai és Vientián, illetve a 2. Thai-Lao Barátság Hídja, amit 2006 végén nyitottak meg Mukhadan és Savannakhet között. A burkolt utakon a buszközlekedés jelentős, a burkolatlan utakon teherautókkal, például a Songthaew-ekkel bonyolítják le a forgalmat.
Vasúti közlekedés
Laosznak 2006-os adatok szerint nincsen vasútvonala, de már elkezdődött a Thaiföld felé vezető vasútvonal építése a Thai-Lao Barátság Hídján keresztül.
Vízi közlekedés
A vízi közlekedés nagyon fontos az országban. A folyókon zajlik, mivel az országnak nincsen tengerpartja. A Mekongon nagyobb járművek is hajózhatnak, de a tengerig nem tudnak elhajózni a Dong-vízesés miatt. A kisebb folyóknak elsősorban a helyi közlekedésben van jelentősége.
Légi közlekedés
A légiforgalomban Vientián repterének, a Wattay nemzetközi repülőtérnek van a legnagyobb szerepe. Ezenkívül van még 9 burkolt és 43 burkolatlan kifutópályával rendelkező repülőtér. A légiforgalmat a Lao Airlines, a nemzeti légitársaság bonyolítja az országon belül, és a környező országok városaiba is indít járatokat. A vientiane-i reptér más légitársaságok járatait is fogadja.
Kulturális világörökség
Az UNESCO a kulturális világörökség részének tekinti:
- Luangprabang várost;
- Vat Phu és a környező ősi települések, a Csampaszak kultúrtájjal együtt.
Vat Phu templomkomplexuma és a Csampaszak kultúrtáj
Vat Phu az ősi laoszi templomkomplexum a Csampaszak tartományban, a laoszi fővárostól mintegy 670 kilométerre és, a Mekong folyótól és a legközelebbi várostól mintegy 8 kilométerre található dél-Laoszban. AZ UNESCO 2001-ben a világörökség részének nyilvánította a templomot és környékét. Tjampatszak egy laoszi tartomány a folyó mellett, érintetlensége miatt kerülhetett a templommal együtt az örökségvédelem alá: az egész terület viszonylag sértetlenül vészelte át az elmúlt ezer évet, abban a tekintetben, ahogyan a khmer birodalom építői megalapozták a lelki és gyakorlati szükségletek kielégítésére irányuló életvitelt. Az első építmény, amely ezen a területen volt található az ie. V. században épült templom volt, egy nagy birodalom központjaként, de a ma is megtalálható templomépítmények a XI-XII. században épültek, khmer építészeti stílusban. A keleti tájolású komplexum a hegyen fölfelé vezető teraszokon helyezkedik el. Úgy került kialakításra, hogy kifejezze az ég és a föld az istenek és az ember kapcsolatát, a hegytető és a víz között mintegy axisként elhelyezkedve és geometriai mintát alkotva, majd tíz kilométer hosszan. A korai letelepedést valószínűleg nagymértékben segítette a folyó közelsége, a feltörő közeli források és az „örök tavasz” éghajlat. Szakrális magyarázata a szentély építésének, a hegy alakja, amely egy természetes linga – Siva fallikus jelképe, így ezeket a szentélyeket Siva istennek szentelték. A templom körül és a templom felé vezető mintegy háromszáz méteres úton mindenhol linga faragások találhatóak, valószínűleg a fő szentély központi helyén is ez állt, amely absztrakt szimbólum egy legömbölyített tetejű henger, és Siva isten neki szentelt templomaiban volt szokás őt magát így, mint a teremtő erőt ábrázolni. Az építmény eredetileg hindu létesítmény volt, később azonban théraváda buddhista szertartásokat tartottak itt, és tartanak ma is.
A teraszok Az első teraszon, áll az Északi és a Déli palota, vagy másik nevén a Férfi és Nő paloták. A nevén kívül azonban semmi nem utal arra, hogy ezek használatban lettek volna és, hogy nemek szerint lettek volna felosztva. Az épület a korai Angkor Vat stílusára emlékeztet építészetileg. A következő teraszon egy kis emlékhely áll, melyet Nandinnak szenteltek. A bika Shiva isten hátasa volt. Az ezt követő teraszokon kis szentélyek álltak, de ezek már teljesen leomlottak. Erről a teraszról közvetlen út vezet Angkor Vat-ba, azonban ez az út ma már nem nagyon járható. A legfelső teraszra ma már omladozó, hosszú lépcsősor vezet, magas fokokkal és keskeny szélességgel. Itt található a fő szentély, amelynek első részében Buddha szobrokat helyeztek el (eltakarva ezzel a linga faragásokat), a hátsó része ma már üres, egykor valószínűleg a linga állhatott a szentély közepén. A tavasszal meginduló szent források ezt a hátsó rész vízzel árasztották el. A falakat Krisna, Indra és Visnu kőből faragott alakjai díszítik. Ezen a teraszon található még egy könyvtárnak nevezett épület, egy Buddha lábnyom és szintén kőből faragva egy elefánt és egy krokodilt formázó kő, amit az elbeszélések szerint régen emberáldozatok bemutatására használtak. Nem erősíti és nem is cáfolja semmi ezt az elgondolást, valószínűleg azért alakult ki ez a szóbeszéd, mert a krokodil formája és méretei nagyon hasonlítanak egy fekvő emberre. Vat Phu és Csampaszak tartomány kulturális tájképének megőrzésére és az itt található ősi városok további kutatására létrehozták a Csampaszak Örökség – gazdálkodási tervet, és a Vat Phu alapot. A befolyt összeget elsősorban állagmegóvásra és a már feltárt területek elemzésére kívánják fordítani.
Gasztronómia
A laoszi konyha a lao és a Thaiföldön élő isan népcsoport konyhája. Sokat merít más délkelet-ázsiai országok gasztronómiai hagyományaiból, például a vietnamiból. Több regionális változata van, ilyen például a vientiane-i, ahol a francia gyarmati időszak továbbélő emlékeként ma is divatos a bagett. A fő élelmiszer a rizs. Ezenkívül gyakori hozzávalók még a hal, a halmártás, a galangal, változatos fűszerek, például gyömbér, koriander, citromfű, gombafajták, bambusznád. A nemzeti étel a laap, ami pácolt (és gyakran nyers) húsból és/vagy halból, illetve zöldségekből, gyógy- és fűszernövényekből készül. A másik jól ismert laoszi fogás a tam mak houng (thaiul som tham), ami papayasaláta.
Ünnepnapok
- január 1. Újév
- január 6. A Pathet Lao napja
- január 20. A hadsereg napja
- Kínai újév Változó dátummal, de mindig január 21. és Február 21. között
- Március 22. A párt napja
- Április 13-15 Laoszi újév Boun Pimai
- Május 1. A munka ünnepe
- Május 16. Buddha születésének napja Visakha Puja
- Június 1. Gyereknap
- Július 13. A buddhista böjt kezdete Khao Pansa
- Augusztus 13. A szabad Laosz napja 13 Lao Issara
- Október 5. A buddhista böjt vége Bouk ok Pansa
- Október 12. A felszabadulás napja
- December 2. A nemzet napja