Bevezető
Grúzia, köztársaság a Fekete-tenger keleti partján, a Kaukázus hegységben, Európa és Ázsia határán. Egyesek európai, mások ázsiai országnak tartják. Lakóinak túlnyomó többsége ortodox keresztény.
A grúz kultúra gazdag és ősi gyökerei háromezer évre nyúlnak vissza az időben. A bor termelése Grúziában a történelem előtti időkben kezdődött, és máig az ország gazdaságának fontos részét képezi. Az ország évezredeken keresztül nagyhatalmak határvidéke volt, a grúz nép mégis fennmaradt, sőt, a 12. század környékén Grúzia maga is regionális nagyhatalmi státuszra tett szert.
Éghajlat
Az éghajlat a bortermeléshez kiváló: Grúziában mintegy 500 fajta bort készüGrúzia éghajlata területéhez mérten szinte szélsőségesen változatos. Két fő éghajlati zónája van, amelyek határa a Likhi-hegység. Ez osztja keleti és nyugati részre az országot. A Nagy-Kaukázus hegylánca fontos éghajlatalakító tényező, mert elzárja az országot a hideg északi légáramlatok elöl. A déli Kis-Kaukázus ugyanakkor az Ázsia felől érkező forró és száraz légtömegek hatásaitól óvja Grúziát.
Nyugat-Grúzia jelentős része a nedves szubtrópusi zóna északi határterülete, az éves csapadék itt 1000 és 4000 milliméter között van. A csapadék nagyjából egyenletesen oszlik el az évben, bár az ősz gyakran különösen esős. Az egyes területek klímája jelentősen függ a magasságtól, az alacsonyabban fekvő vidékek egész évben viszonylag melegek, a Nagy- és a Kis-Kaukázus lejtőin viszont hűvös, csapadékos nyarak és havas telek váltják egymást (sok helyen a hótakaró vastagsága gyakran a 2 métert is eléri). A Kaukázus legnedvesebb része Adzsária, ahol a Kobuletitől keletre elhelyezkedő Mtirala hegy évente 4500 milliméter csapadékot kap.
Kelet-Grúzia éghajlata átmenet a nedves szubtrópusi és a kontinentális klíma között. A Fekete-tenger felől érkező nedves légtömegek és Közép-Ázsia száraz légtömegei egyaránt befolyásolják. A nyugati hatásokat részben blokkolják a Likhi és a Mesketi hegyláncai. Az éves csapadék jóval alacsonyabb, mint Nyugat-Grúziában, 400 és 1600 milliméter közt váltakozik, a régiótól függően. A legcsapadékosabb a tavasz és az ősz, a nyár és a tél száraz. Kelet-Grúzia jó részében a nyár forró (különösen az alacsonyan fekvő területeken), a tél pedig viszonylag hideg. A tengerszint feletti magasság itt is fontos szerepet játszik a hőmérsékleti viszonyok kialakításában. A 2000 méter feletti magasságokban még nyáron is gyakori a fagy.
Nemzeti parkjai
Mivel Grúzia nagyon változatos tájképpel és élőhelyekkel rendelkezik, nagyszámú állatfaj él itt, összesen mintegy 1000 gerinces, 330 madár, 160 halfaj, 48 féle hüllő és 11 kétéltű faj. Az erdőkben többféle nagyragadozó él, mint a perzsa leopárd, a barna medve, a farkas és a hiúz. A gerinctelen fajok száma is magas, de a különböző publikációk eltérő számokat közölnek. Pókokból például 501 faj él Grúziában.
- Borjomi-Kharagauli Nemzeti Park - A Kis-Kaukázusban található. Teljes területe 5300 km², Grúzia területének egymagában 7.6%-a.
- Vashlovani Nemzeti Park - Félsivatagos sztyepp és száraz erdők Kelet-Grúziában.
Kulturális világörökség
Az UNESCO világörökség-listáján az alábbi grúziai helyszínek találhatók:
- Mcheta város templomai, múzeumai
- Bagrati katedrálisa és a Gelati-kolostor
- Felső-Svaneti hegyi falvai, Ushguli
- Shatili korai középkori erődítmény komplexuma
Ünnepek
- Május 26 - Nemzeti ünnep - a függetlenség napja 1918
Szokások - illemtan
A grúzok vendégszerető és barátságos emberek. Az évszázadok és a multikulturális jelleg türelmessé tette őket más kultúrák és vallások iránt. A kézfogás bevett üdvözlési forma, amit szóban Gamarjoba (Hajrá!) köszöntés kísér, ami az angol-amerikai Hello kifejezéssel egyenértékű. Üzleti környezetben családnevükön és titulusukkal szólítják meg partnereiket, keresztnevükön csak barátok és ismerősök szólítják egymást. Az emberek sokat gesztikulálnak beszéd közben, hogy ezzel is hangsúlyozzák mondanivalójukat. Nőkkel és idősebb emberekkel találkozva meg kell várni, míg ők nyújtanak először kezet. Az ebéd tulajdonképpen egy 2. reggeli, melyet délben költenek el. A vacsorát későn eszik. Egyes hús- és halételeket kézzel esznek.
A grúz házigazdák a vacsora elején hosszú pohárköszöntőt mondanak, amire valamilyen helyi borfajtát isznak. Ilyenkor a poharat fenékig kell inni. A legsajátosabb köszöntőkhöz a bort a kanci-ból isszák (a kecske vagy szarvas szarvából faragással készült kupából) amelyet körbeadnak az asztal körül.
Ha grúz otthonba kapunk meghívást, illik virággal vagy kisebb ajándékkal érkezni.
Társalgás során érdemes kerülni a Grúzia viharos történelmével kapcsolatos témákat, különösképp a "véres vasárnap"ot. Jó beszédtéma lehet a sport, a színház, a sakk, a kultúra, továbbá az ország történelmének dicső emlékei.