Pisai Ferde Torony

Az olasz városok mindegyike különleges a maga nemében. Mindegyikben van valami, ami csak rá jellemző, és utánozhatatlan. Egyedivé és kihagyhatatlanná teszi őket. Míg Veronát Rómeó és Júlia erkélyével, Velencét a Sóhajok-hídjával, Firenzét a dómjával, Rómát Colosseumával, addig Pisát a ferde tornyával azonosítják a turisták.Kétségtelen, hogy Pisa legfőbb turisztikai látványossága a torony, de nem az egyetlen.

A pisai Dóm-tér, a Campo dei Miracoli, vagyis a Csodák tere egy széles terület a város központjában. A tér négy meghatározó építménye a dóm, a ferdetorony, a keresztelőkápolna és a temető. A Szűz Máriának szentelt dóm építése 1064-ben kezdődött. Az építész Buscheto volt; őt tekintik a pisai román stílus megteremtőjének.

A templomhoz tartozó harangtorony, a Campanile, építéséhez 1173. augusztus 9-én kezdtek hozzá Bonanno Pisano és Guglielmo Tedesco tervei alapján. Miután 1178-ban a torony harmadik emeletét is felhúzták, az épület olyannyira megsüllyedt, hogy a nagy riadalom miatt az építkezést azonnal leállították. Csak jó 100 év múlva, 1272-ben láttak hozzá a további építkezésnek, Giovanni di Simone irányításával. A negyedik emelettől kezdve azonban már eleve kissé megdöntve építették tovább a tornyot, úgy gondolták, így kompenzálhatják az első három szint dőlését. Az utolsó emeletet 1372-ben fejezték be, és ekkor állították fel a harangokat is. Hét harang található benne, a zenei skála minden hangjának külön egy. Azonban – szerencsére - idejekorán rájöttek, ha túl sokáig kongatják a harangokat, akkor fennáll annak a veszélye, hogy egyszerűen ledől az építmény. A legenda szerint Galileo Galilei két különböző tömegű ágyúgolyót dobott le a toronyból, hogy bebizonyítsa, az esési sebesség nem függ a tömegtől.

Az 58 méter magas, hat emeletes szépség az itáliai román stílus gyöngyszeme. Alapjának külső átmérője 15,484 méter, belső átmérője pedig 7,368 méter. Súlya14700 tonna. Fala az alapnál 4,09 méter vastag, a tetején 2,48 méter.Sokáig úgy hitték, hogy talán szándékosan építették ferdére a tornyot, ám a nemrégiben felfedezett dokumentumok arról tanúskodnak, hogy eredetileg egyenesre szánták. A dőlést az okozhatta, hogy a torony alatt minden valószínűség szerint egy olyan kis sziget pereme húzódott, mely az egykori kikötő része lehetett. Az 56 méter magas és 147000 tonnás harangtorony az elmúlt évszázadokban tovább ferdült. Bár pontosan nem tudni, hogy milyen fokban dőlhetett meg az építési munkálatok során a torony, az biztos, hogy 1550 és 1817 között mindössze 5 centimétert dőlt tovább.

A torony dőlését 1839-40-ben próbálták meg először megállítani. Stabilizálni akarták a tornyot, ezért elszivattyúzták alóla a talajvizet. Sajnos csak később derült ki, hogy ez hibás elképzelés volt, hiszen a torony a következő pár évben további 20 centimétert dőlt. 1934-35-ben 3-4 méter mély árkot ástak köré, innen betont injekcióztak a torony alá. Sajnos ez az eljárás sem hozta meg a sikert, mert a dőlés fokozódott. De nem adták fel, és 1959-ben még egyszer megpróbálkoztak ezzel a metódussal. Ekkor 361 fúrólyukba 93 tonna betont öntöttek. Mindez nem segített: a torony gyorsabban dőlt, mint az előző években. A mélybe injekciózott nagytömegű beton ugyanis ránehezedett az építmény alapjaira és lefelé húzta az építményt.A campanile 800 esztendeje alatt 5 fokot és 22 percet mozdult el a függőlegestől; a 80-as években a dőlés értéke már meghaladta a 4 métert. Elkerülhetetlenné vált a torony bezárása. Erre 1990. január 7-én került sor.

Az olasz kormány nemzetközi szakemberekből álló csoportot kért fel a műemlék megmentésére. A tudósoknak nem az épület kiegyenesítése, hanem a dőlés megállítása volt a feladata. Volt olyan javaslat, amely 800 tonna ólommal ellensúlyozta volna a dőlést. Végül földet ástak ki a ferdén álló torony alól, így biztosították, hogy egyenletesebb talajon álljon. 1995-ben, amikor hozzá akartak látni a földfelszín alatti betonozáshoz, a torony váratlanul megmozdult és további egy milliméterrel ferdült napok alatt. Hogy az összedőlést megakadályozzák, 18 acélgyűrűt erősíttek a torony alsó szintjeire, s ezeket vastag acélkötelekkel kötötték ki. Úgy tervezték, hogy a dőlés oldaláról megerősítik az altalajt, majd az ellenkező oldalról kiveszik az iszapos rész egy részét. Az 1999-es munkálatok során harminc tonna földet hordtak el a torony északi oldala alól. Ehhez a munkához John Burland, a londoni Imperial College professzora által kifejlesztett fúrót használták, amely nem rázkódtatta meg az épület alapjait. A laza iszapos talaj, amelyre a torony épült, a föld elhordása következtében lassan engedett és az épület csaknem 44 centimétert egyenesedett. A munkálatok 2001 nyarán fejeződtek be, és a torony kapui még ez év decemberében újra megnyíltak az érdeklődők előtt. Jelenleg- biztonsági okokból egyszerre 30-an tartózkodhatnak a harangtoronyban, és a tetejéig 294 lépcsőfok vezet fel. A szakemberek bizakodóak, hiszen a torony 2003 szeptembere óta mozdulatlan. Az elmúlt évtized munkálatainak köszönhetően sikerült legalább 300 évvel meghosszabbítani életét.

Sokan úgy tudják, hogy Pisa nevezetessége unikum a maga nemében. Pedig ez nem így van. Nemhogy nem az egyetlen ferde torony a pisai, de még csak nem is a legferdébb. A kölni Johann Baptist templom tornya nemrég dőlt meg, amikor a föld alatti metróépítési munkálatok a torony mellé értek. Ami pedig a dőlés szögét illeti a hollandiai Suurhusen település templomának tornya tartja a Guiness-rekordot: itt ugyanis 5,07 fokban dől a 15. században épült templom tornya. Egyetlen „leg”-e azonban senki nem vitat el a Campanile-től: mégpedig azt, hogy a Pisai a leghíresebb ferde torony a világon.