Látogatás a párizsi Disneylandben

Párizstól körülbelül 30 km-re található Európa Disneyparkja. A Disneyland nemcsak a gyerekeknek, de az egész családnak felejthetetlen élményt nyújt.

Működik. Ha egyetlen szóba kellene sűríteni a látogatás élményeit a Párizstól mintegy harminc kilométerre fekvő EuroDisney-be (másképpen Disneylandbe), alighanem ez lenne a legmegfelelőbb. Az első pillanattól - az internetes tájékozódástól, a szállásfoglalástól, a majdani, "kihagyhatatlan" látnivalók számbavételétől - a hazaindulásig működik minden. Jó a projekt - mondhatnánk így is. Egészen profi - fejelhetnénk meg kissé. A hat- meg a nyolcéves kissrác szóhasználatával élve pedig "tök klassz". És a gyerekek véleménye a legkevésbé sem elhanyagolható, elvégre mégiscsak miattuk van az egész...

De már a bejáratnál tátva marad a szája a felnőttnek is.

Hogy melyik bejáratnál? Jó kérdés, tekintve hogy gyorsan tisztázandó: a Disney-csodát két, egymással szomszédos terület alkotja. A Disneyland Parkot mondjuk egyszerűen fergeteges vidámparknak, a Walt Disney Studios Parkot a legifjabb korosztályra szakosodott filmipar pazar, maximalista miniatűrjének.

Az előbbiben kezdjük a túrát jó korán, de késő délután az izomláztól meggyötört lábak még mindig mennének tovább, tovább. Vagy vissza, ugyanoda, még egyszer, kétszer, háromszor. Ha már kifizettük!

Miután lekezelt a kapuban várakozó Micimackóval, netán a váltásként érkező Goffy kutyával, a Main Streetnek mondott kis Amerikában először is kisvasútra száll a tudatos vendég: tisztes távolból, ugyanakkor hátradőlve szemléli a terepet; mit kell mindenképpen látnia, mire muszáj felülnie, és hol fog a legjobbakat borzongani.

A gyalogút elsőként a Small Worldre keresztelt mesevilágba visz, ahol csónakok sora úszik a keskeny vízen, s jobbról-balról a Föld népei táncolnak, muzsikálnak, dolgoznak vagy sportolnak éppen, bájos zenei kísérettel. Az öt részre osztott park Fantasyland nevű birtokán vagyunk, ahol a bátrabbak Peter Pannal repülhetnek léghajóban, pörgő-forgó "teáscsészékben" rázathatják a lelküket (az evés-ivást a magam részéről hanyagolnám a próba előtt...), majd levezetésként ott az Elvarázsolt Kastély, de csak hogy kellőképpen felkészüljünk Kalandországra (Adventureland).

Felülhetünk az Indiana Jones és a Veszélyek Temploma hangzatos nevet viselő, "földöntúli" hullámvasútra (tényleg csak a magukban elég erőt érzőknek és a szigorúan ellenőrzött magassághatárt elérő gyerekeknek ajánlható), esetleg egy házzal odébb érve a sikátorokon át vezető, hosszú barangolás során a Karib-tenger kalózaival randevúzhatunk.

A Határország (Frontierland) Nagy Mennydörgés-hegyéhez közelítve már rutinosnak gondolja magát a turista, pedig az elszabadult csillében lapítva érik még meglepetések, ahogy néhány szökkenésnyire a Fantomfarmon is, melyhez képest a két századdal ezelőtti állatkerti kép maga az idill.

Nagy ugrás következik Discoverylandbe, a világűr birodalmába. Aki még mindig bírja gyomorral, kipróbálhatja, milyen a rakéta "kilövés" közben (egyébként "olyan"), részt vehet csillagtúrán, de hogy nagyon azért ne rémüljön meg, pihentetőül itt is, ott is bekukkanthat valamelyik szabadtéri bohóckodás, tűznyelőparádé vagy éppen állatshow színpadára.

Öreg este van már, amikor rózsaszín buszunkkal grátisz utazunk vissza Marne la Vallée-ba, a monstre vállalkozással szerződéses, hétpercnyi zötykölődésre fekvő hotelünkbe - a tucatnyi hasonló egyikébe -, ahol megint csak Disney világára emlékeztet minden, ám a hallban kialakított játszótérről a fiúk az első szóra lemondanak. Holnap is van nap, úgyhogy alvás gyorsan, kell az erő az újabb ámuldozáshoz.

Reggel aztán mindenekelőtt valamikor a harmincas években játszódó film részletének imitált felvételét látjuk a stúdió-parkban, de hamarosan megtapasztaljuk: a szikár elnevezés apró - és nem is olyan apró - csodák sorát rejti. A fő attrakciót "városnéző" buszféleségen közelítjük meg: a filmtörténet legendás állomásainak megtekintése után egy kőbányánál fékez a járgány, ahol néhány méterre a bámészkodótól kisvártatva egy tartálykocsi csúszik meg, majd gyullad ki a sziklákon. Aztán hatalmas vízáradat önt el mindent, s a veszélyzónához közelebb ücsörgők is kapnak a nyakukba belőle, de annyi baj legyen...

A megathrillerként hirdetett Armageddon-sztorit ki ne hagyjuk: az űrállomás katasztrófáját belülről éljük meg, dübörög és csattog minden; akinek ez sok, hunyja be a szemét bátran. Nem úgy az Animagique Színházban, Donald kacsa és társai bűbájos minidarabján. A Rock 'n' Roller Coasteren a hajóhintázás modern kori (tehát korántsem vurstli-) változatát élhetjük át, az ügyesebbek motorozhatnak és gokartozhatnak, az érdeklődőbbek beleáshatják magukat a rajzfilmkészítés rejtelmeibe, hogy aztán mindannyian együtt integessünk és parolázzunk a főutcán fél órán át masírozó Disney-sereglettel Pinocchiótól Micimackón át Szörnyelláig.

Már a magyar határnál araszolunk az autóval, jó néhány száz kilométer van mögöttünk, de a gyerekek csak mondják, mondják. Hogy emlékszel..., amikor..., azért be voltam tojva..., na de az a másik... A bukszában nem sok pénz maradt, csak a jegyek kerültek majd minimálbérnyi keresetbe, de mit számít. Ha van miről beszélni, gyerekfejjel álmodni napok, hónapok, évek múltán is.