Neszebár

A Fekete tenger bolgár partvidékén aligha találunk védettebb települést ennél a sziklás, viszonylag magas félszigetnél, melyet a szárazfölddel csak egy keskeny, 10 méter széles, 300 méter hosszú földnyelv köt össze.

Neszebar (Несебър) város Bulgáriában, a Fekete-tenger partján, az ókori Mesembria (görögül: Μεσημβρια, Meszémbria) helyén terül el. A város műemlékekben gazdag ókori részét, amely egy félszigeten helyezkedik el, az UNESCO 1983-ban felvette a Világörökség listájára.

I.e. 510-ben a görögök alapították Neszebart-ősi nevén Meszembriát, trák település helyén.

A görögök elűzték az itt élő trákokat, s településük helyén nagy kőkockából rakott várat építettek. A várfalak fogadják ma is az ideérkezőket. Ebben a kereskedelmi szempontból fontos városkában több mint negyven templom épült az 5. és 6. század folyamán. A város sokfajta hódító törekvés célpontja volt, rómaiak, bizánciak, bolgárok, törökök küzdöttek birtoklásáért. Egyik hódító kezéből a másikba került, lehanyatlott majd ismét felvirágzott, folytatta kereskedelmét távoli országokkal, építette hajóit. Az öt évszázados török uralom vetett véget virágzásának.

Az orosz-török háború idején a város végső pusztulásnak indult. 1788-ban egy osztrák utazó feljegyzése szerint még 30 jó állapotban levő templom emelkedett itt. 1828-29-es háború során a szárazföldről és a tengerről is rommá lőtték az oroszok a várost. 1885 körül épültek a görög építészeti jegyeket magán hordozó, de az újjászületés stílusjegyeit ötvöző épületek a városban. Neszebar aktív kereskedelmi szerepe még a 18 században szűnt meg, ma már csak a halászatból és a turizmusból él. Neszebártól 4 km-re található az ismert üdülőhely- Napospart, 38 km-re délre Burgasz, 100 km-re északi irányban Várna és 430 km a fővárostól való távolsága.